Helyi értéktár

JEZSUITA OFFICINA BÚTORZAT


 

 

Az egykori jezsuita patikabútorzat ma abban a boltíves helyiségben látható, ahová 1777-ben került. A pompás bútorzatot a Historia Domus szerint kőszegi jezsuita asztalos és faragó fráterek, Huntersinger (Undersinger) József (1735-tól), Kuneldt V. (1741), Steidner József (1742-44) és Codelli József (1744) készítették 1735 és 1744 között. A patika eredeti helye a jezsuita időkben a Szt. Jakab-templom melletti rendházban volt. Elrendezése itt eltért a maitól, amit a két helyiség eltérő alaprajából, a restaurálás során az eredeti fiókfeliratok ABC-sorrendjéből és a bútorzat látható csonkolásaiból sikerült megállapítani illetve rekonstruálni.

A bútorzattal foglalkozó művészettörténészek szerint a rend valószínűleg Rómából kapott mintalapokat. Ezek alapján készülhetett a grazi és a nagyszombati jezsuita rendház könyvtára is, a kőszegi bútorzat is ezekkel mutat hasonlóságot.

Az officina bútorzat a rendelkezésre álló falfelületeket teljesen beborítja, az alaprajz két felezővonalának tengelyében négy ajtónyílással. Az ezzel szemben levő - korábban a laboratóriumba vezető - ajtó két oldalán állnak a fejük felett tálcát tartó szerecsen-figurák. A kereszttengely két végén szintén egy-egy, a bútorhoz simuló ajtókeret illeszkedik a berendezéshez, felettük díszes, faragott keretben festmények.

A bútor anyaga tölgyfa, a faragások, a polcélek és a furnírozás diófából, míg a lüszterezett, illetve az aranyozott faragványok hársfából készültek. A bútorzat lábakon álló, függőleges irányban domborodó előlapú, faragásokkal díszített, a padozattól kezdődő felnyitható fedelű ládasorral indul, ami ülőhelyként szolgált a gyógyszerre várakozóknak. Ezen síkban hasasodó, három egymás fölötti nagy fióksor található. A fiókok homloklapja faragott keretű, benne fehér, szalagot utánzó alapon a gyógyszerfeliratok, piros iniciálékkal és fekete antiqua betűkkel. Minden fiókon rézből készült, eredetileg tűzaranyozott húzógomb volt. A nagy fióksorokat egy párkány zárja le, ami felett 2 kis fióksor van körben, ezeken áll a nyitott polcos állványzat 7, illetve 8 polccal. Az állványzatot barokkos, erősen tagolt, hullámzó ívű párkányzat fedi. Az egyes falsíkok előtti korpuszokat a találkozások helyén, a sarkokban hengeres testű, üvegajtós szekrények kötik össze, tetejüket omló drapériát utánzó faragott ornamensekkel díszített sisak zárja. A korpuszok szélét függőlegesen lizénák szegik, amelyeken gazdagon faragott voluták és finom, lüszterezett levélfűzér ornamentikák vannak.

Az állatmancsot utánzó lábakon áll a szarkofág alakú munkaasztal, a tára. A fiókok közti mezők, az oldalak - a bútorzat egyéb részein nem látott faragásokkal díszítettek. A tárán levő két táramérleg később (XIX. sz. első harmada) készült. Fiókos szekrényén faoszlop tartja a mérleget, az oszlop tetején korinthoszi oszlopfőn angyalszobrocskák vannak, az egyik szalagot tart a kezében, amelyre az 1671-es évszámot festették. (Korábban erről datálták a bútorzatot tévesen XVII. századinak, nem tudva, hogy az ilyen típusú táramérlegek csak a XIX. század elején váltak általánossá.) Eredetileg a táraasztalon díszes keret (gitter) állhatott, ami általános volt a XVIII. századi patikában. Erre voltak felfüggesztve a mérlegek, ez tartotta a gyógyszerkiadáshoz szükséges tölcsérzacskót, zsineget, apróbb eszközöket. Felerősítésének helye a munkaasztal két oldalán és lapján is látható.

Az officina két oldalsó ajtaja fölötti képeket a jezsuiták egy Ettl nevű festőtől kapták, akiről nevénél többet nem jegyzett fel a jezsuita háztörténet. Az egyik egy Madonna-kép a gyermek Jézussal, egy angyalka társaságában, a másik az orvosok és gyógyszerészek patrónusait, Szent Kozmát és Szent Damjánt ábrázolja. Ettl az osztrákok nagy barokk festőjének, Paul Trogernek egy fiatalkori metszetéből vette a két szent alakját, akiket Troger lazarétumban ábrázolt, elesett betegek ápolása közben. Ettl a két alakot kivéve, azokat tükörképben komponálta össze, jól kitöltve az oválkeret adta teret.

Harmadik díszítőelem az officinában a bejárattal szemközti fal burkolatán, az ajtónyílás fölé elhelyezett óra. Az óra felett és mellett pálmafát idéző aranyozott lüszterezett faragott díszítmények vannak. Az óra feletti teret, amely a jezsuita időben nyitott polcozat volt, az 1842. évi patikanév változás óta tölti ki a „Magyar Király”-kép. A patikát ekkor megvásároló Reithammer valószínűleg a nemzeti reformtörekvések hatására változtatta a korábbi “Arany Egyszarvú” nevet „Magyar Király”-ra. A képet - amelynek festője ismeretlen - “cégérként” helyezhette oda. A mű lényegesen gyengébb kvalitású, mint Ettl képei.

A Kozma- és Damján-képes ajtó két oldalán elhelyezett két mozsártartó oszlop a szép művű bronzmozsarakkal eredetileg is a berendezéshez tartozott. A polcokon látható patikaedények közül a jezsuiták termékei, a zöld fatégelyek a legjelentősebbek, restaurálásuk az eredeti formában történt. Nagyon érdekesek a XVIII. század elejei gyógyszernevek: csuka-állkapoccsont, rákszem, rókatüdő. A fatégelyek feliratai a bennük levő gyógyszerekkel együtt elavultak az idők folyamán, ezért átfestették őket. Az empire kor ízlésének megfelelően ekkor kenték át a zöld színt is feketére. Néhány darabot meghagytunk a fekete átfestés korszakából.

A nagyméretű és kisebb folyadék-, illetve porüvegek szintén még a XVIII. századból, felirataik azonban - egységesen, egy kéztől - a XIX. század közepéről valók. Ezt a korábban még nem ismert gyógyszernevek bizonyítják, míg a pajzsok koronadíszítése a „Magyar Király” patikanévre utal. A tér felőli két korpuszon elhelyezett kenőcstégelyek 1842-43-ban készült altwien-porcelánok, a más fedelű, kissé alacsonyabbak - bár feliratozásuk azonos - későbbi cseh porcelánok. Külön említést érdemel a néhány kisméretű fedeles tégely a legfelső sorokban: ezek a somorjai manufaktúrában készült majolika edények a XIX. század közepéről.

A szerecsenes oldal polcozatán kétféle opálüvegből is látható néhány darab. Ezek közül a szürkéskék, kónikus alakúak - színüket az üvegmasszához adagolt csonthamu adta - XVIII. századiak és az akkor még drága porcelán pótlására készítették őket. A fehérebb színű, talpas urna alakú tejüvegek már XIX. századiak, színezésükre cinkoxidot használtak. Címzésük azonos és egykorú a többi üveggel.

Az 1773-ban, a jezsuita rend feloszlatásakor készített leltár az előbbi patikaedényeken kívül említ még 152 darab ón gyógyszertartó edényt is, amelyekből sajnos, nem maradt fenn egy sem. Így a szerecsenek tálcáján látható két ónkanna nem az eredeti felszerelés tartozéka, itt állott ugyanis a kor két „csodagyógyszerének”, a Mithridatumnak és Theriakanak a díszes óntartója.

A mennyezet szekkó falképe a patikaház létesítésekor, 1777-ben készült, a bútor behelyezése előtt. A mester a bútor tömegét vörösbarna színnel a falra festette és ehhez komponálta a falképet. Személyéről nincs biztos tudásunk, de a kép ornamentikája már klasszikus elemeket is tartalmaz ezért stílusjegyei alapján egy, a bécsi iskolához tartozó mester munkája lehet.

(Az officina bútorzat a bemutatott edényzettel együtt a budapesti Iparművészeti Múzeum tulajdona.)