Hírek & események

A városbíró buzogánya


A városbíró buzogánya

 

Áprilisban a Szőlőjövés Ünnepén, amit a hagyomány szerint ma is Szent György napján tartanak, nem csak a friss szőlőhajtásokat vették szemügyre és rajzolták be a Szőlő Jövésnek Könyvébe, hanem a város új tisztségviselőit is ekkor iktatták be hivatalukba. Sőt valójában a tisztújítás miatt kerültek ekkor bemutatásra a hajtások, ahogy ezt az 1740 óta vezetett unikális kőszegi könyv első oldalán is olvashatjuk: "Eleitül ezen Nemes Városban bévett szokás szerint Szent György napján, úgymint szokott, bírói választás napján az hegymesterek az tanácsházba szoktak szőlő jövíseket hozni…”. A kőszegi városbírói tisztség már a 14. századtól szerepel az írott forrásokban, Chernel Kálmán várostörténeti monográfiájában a bírói és polgármesteri hivatalt betöltő személyek névsorát is olvashatjuk.
A Kőszegi Városi Múzeum gyűjteményében őriz egy „a városbíró buzogányaként” ismert díszfegyvert, melyet Kőszeg város egyik hatalmi jelvényeként tartunk számon. A buzogány, mint fegyver már az Árpád-korban megjelent Magyarországon, de sújtófegyverként való használata az évszázadok során egyre inkább visszaszorult, és egyfajta méltóságjelvénnyé vált. A 16. századi Magyarországon már jellemzően a fejedelmi, katonai tisztség jelvényeként találkozunk vele. Formája is folyamatosan változott, a 17. század második felében a használatban lévő ún. hadnagyi buzogányok feje egyre kisebb lett, a gerezdek száma pedig megnőtt, átlagosan 12-16 gerezdre.
Egy 1709-es április 25-i kőszegi városi jegyzőkönyvi bejegyzésben a városi hadnagy jelképeként említették a fegyvert: „…Gillig András úr az várossi hadnagyságból resignálta, letevén az bozogánt az Táblán, fáradságha eő Kegyelmének megköszöntetett”. Gillig András tehát visszavonulásakor jelképesen „letette” a buzogányt. Csak néhány évvel később, 1724. április 25-én határozták el a kőszegiek, hogy „a városi kapitány jelvénye mellé, mely ezideig a buzogány volt – kard is csináltassék” - írja Chernel Kálmán monográfiájában. Egy másik érdekességet is megoszt az olvasókkal, mégpedig azt, hogy „1764. június 7-én a városkapitányi buzogány (mely jelenleg a polgármester jelvénye) egy tolvajnál talált és elkobzott ezüst szelence árából készíttetett”. 1877-ben tehát, amikor Chernel Kálmán várostörténeti munkája nyomdába került, már polgármesteri jelképként tekintettek a buzogányra.
A képen látható műtárgyat (ltsz.: I.60.53.1) 1960-ban a Városi Tanács adta át a Kőszegi Városi Múzeumnak. A 12 gerezdes, körtefejű buzogány gerezdjeinek alsó része profilált kiképzésű. Nyele gyűrűkkel több részre tagolt, hengeres átmetszetű, ezüst ötvösmunka, aranyozott indákkal, virágokkal, akantuszlevelekkel, kagylómintával díszített. A fogantyú domború aljába a következő feliratot vésték: F. Fodor 1765. A név mögött talán azt a Fodor Ferencet sejthetjük, aki 1766-ban és 1768-ban is viselte a városbírói tisztséget. 1768-as halála miatt Lada Ferenc került a helyére a bírói hivatalban.

Szöveg: Simon Zsófia, fotók: Révész József

Felhasznált irodalom:
Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára Kőszegi Fióklevéltár Kőszeg város tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek 1709. ápr. 25.
Chernel Kálmán: Kőszeg szabad királyi város jelene és multja. Szombathely, 1877.
Kovács S. Tibor: Hárman sem birnátok súlyos buzogányát… Válogatás a Magyar Nemzeti Múzeum sújtófegyvereiből. Budapest, 2019.
Kőszeg értékei 2019. Szerk.: Révész József. Szombathely, 2019.