Hírek & események

TRIANON100


TRIANON100

 

„Tegnap óta a helyzet számunkra megváltozott: hivatalosan tudomásunkra hozták a békefeltételeket. Érzem a felelősség roppant súlyát, amely reám nehezedik abban a pillanatban, amikor Magyarország részéről elsőnek kell szólnom ezekről a feltételekről. De tétovázás nélkül nyíltan kimondom, hogy a békefeltételek, úgy, amint Önök szíveskedtek azokat nekünk átnyújtani, hazám számára lényeges módosítások nélkül elfogadhatatlanoknak látszanak. Tisztán látom azokat a veszélyeket és bajokat, amelyek a béke aláírásának megtagadásából származhatnak. Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének az elfogadása vagy aláírásának visszautasítása között, úgy tulajdonképpen azt a kérdést kellene feltennie magának: legyen-e öngyilkos azért, hogy ne haljon meg.”  (részlet gróf Apponyi Albert beszédéből, 1920. január 16.)

 

Trianon

A trianoni békeszerződés a versailles-i békerendszer részeként született meg, melyet az I. Világháborút lezáró fegyverszünetet követően egy másfél éves konferencia készített elő. A győztes antant hatalmak - Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Egyesült Államok - 1919. január 18-án kezdték meg a tanácskozást a Párizs környéki kastélyokban, ahol a „négy nagy” vezető, Clemenceau francia, Lloyd George brit, Orlando olasz miniszterelnökök és Wilson amerikai elnök szava dominált. A legyőzöttek képviselői is részt vettek ugyan a tárgyalásokon, de tényleges ráhatásuk nem volt az események menetére, csupán az 1919. júliusától az előkészített szerződéseket írták alá.

A gróf Apponyi Albert által vezetett magyar delegáció hosszas munka után, felkészülve, Teleki Pál „vörös térképével”, etnikai, néprajzi, történelmi munkák és érvek tucatjával érkezett meg 1920 januárjában Párizsba. A magyar küldöttséget a tárgyalások ideje alatt házi őrizetben tartották, szót pedig csak 1920. január 16-án, a béketervezet véglegesítése után adtak Apponyi Albert vezérszónoknak, aki ekkor tartotta meg a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében, a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt híres „védőbeszédét” angol, francia és olasz nyelven.

 

Teleki Pál un. vörös térképe, amely a Magyar Királyság nemzetiségi viszonyait mutatja 1910-ben.

 

Május 23-án Millerand francia miniszterelnök értesítette Praznovszky magyar követet, hogy az aláírás Versaillesban, a Grand Trianon kastély nagytermében, június hó 4-én fog megtörténni.

A trianoni békediktátumot végül az 1920 tavaszán kinevezett Simonyi-Semadam Sándor kormányának két tagja, Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágoston népjóléti miniszter írta alá 1920. június 4-én budapesti idő szerint 16 óra 32 perckor.

1920. június 4-én, délelőtt tíz óra Budapesten és országszerte megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat, a közlekedés tíz percre leállt, bezárták az üzleteket és az iskolákat. Az ország nemzeti gyászba borult.

A szerződést az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel iktatták be a magyar jogrendszerbe.

 

       

                Drasche-Lázár és Benárd a trianoni asztalnál                                              A magyar aláírók elhagyják a Trianon palotát 1920. június 4.

 

A diktátum a többi vesztes féllel megkötött szerződéshez hasonlóan három rendelkezési körben tartalmazott súlyos büntetést és korlátozást. Az első és legsúlyosabb, az ország területének megcsonkítása, - vagyis a határrendezés volt - a másodikat a jóvátétel kiszabása, a harmadikat pedig hazánk fegyverese erőinek korlátozása jelentette.

A szerződés 35000 főben korlátozta a magyar hadsereg létszámát, megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. A jóvátételt illetően a pontos összeg meghatározása később 1923-ban történt meg és 200 millió aranykorona jóvátétel megfizetését jelentette.

A békediktátum legnagyobb jelentőségű döntése az ország területének megcsonkítása volt. Magyarország az alábbi területeket veszítette el:

  • Erdély, a Partium valamint a Bánság keleti része (összesen 103.093 km², az ország 31,78%-a) Romániához került.
  • Kárpátalja, a Felvidék, valamint a szinte csak magyarok lakta Csallóköz (összesen 61.633 km², az ország 18,9%-a) Csehszlovákiához került.
  • délen az újonnan alakult délszláv állam, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett
    • a Szerémség, a Drávaköz (1163 km²),
    • Bácska és a Bánság nyugati része, valamint a Muraköz (729 km²) és a Muravidék (947,8 km²) – összesen 62.092 km², az ország 19,14%-a.
    • egész Horvát-Szlavónország; – 42.541km², az ország 12,87%-a.
  • nyugaton egy sáv Ausztriához került, ahol később az új területekből Burgenland néven önálló tartományt hoztak létre a már aláírt Saint-Germaini békeszerződés alapján; – 3.965 km², az ország 1,22%-a.
  • északon Szepes és Árva megyéből 589 km², az ország 0,18%-a került Lengyelországhoz.
  • Fiume (mai neve: Rijeka) városa rövid önállóság után Isztriával és Zárával együtt Olaszországhoz került, majd 1947-ben Jugoszláviához csatolták; – 21 km², az ország 0,000065%-a.

 

Forrás: erdélyinapló.ro

 

A békeszerződés eredményeképp a 325.411 km² összterületű Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát, (az ország Horvátország nélküli területe 282.870 km²-ről 92.963 km²-re csökkent) lakosságának több mint a felét, az 1910-ben még 20.886.487 fős ország lakossága 7.615.117 főre esett vissza.

 

Azt, hogy ez a stílusú béketárgyalás és eredménye hová vezet azt az aláírásokat követően a francia Ferdinand Foch marsall fogalmazta meg a legpontosabban: „Ez nem béke, csak fegyverszünet 20 évre.” Csak egy évet tévedett!

 

Trianon hatásai Kőszegre

Az 1920. június 4-én aláírt békediktátum az abban foglaltakon túl, a Kárpát-medence gazdasági egységének megszűnését is jelentette. A gazdasági kapcsolatok szétszakítása nemcsak ahhoz vezetett, hogy a megmaradt országterület merőben más gazdasági egységgé vált, de a gazdaság létfeltételei is lényegesen átalakultak. Az új ország területén megmaradt ágazatok eltérő súlya a gazdaság szerkezetét is megváltoztatta. A veszteségeket súlyosak voltak: termőföldek, bányák, vasutak, erdők, nyersanyagforrások kerültek el. De igazából nem ez volt a legsúlyosabb, hiszen a már akkor is nyitott világgazdaságban a nyersanyagokhoz hozzá lehetett jutni. Az igazi probléma Trianonnal az, hogy szervesen kialakult piackörzetek váltak le, közigazgatási körzetek estek szét, ami mindig gazdasági-szociális hanyatlással jár, hiszen a többé-kevésbé szervesen kialakult piackörzetek, iskolakörzetek, kultúrközpontok is, melyek gazdasági vonzáskörzeteket vágnak át, széthullottak.

 

Különösen igaz volt ez Kőszegre, ahol a város közigazgatásilag ugyan önálló és a járástól független volt, de mint a járás egyetlen nagyobb, a kereskedelem, az ipar és a kultúra tekintetében legfejlettebb települése és ezen területek tekintetében vezető szerepet játszó központjának helyzete mégis szorosan összefüggött a járás helyzetével.

A kőszegi járásban összesen 52 kisebb-nagyobb település volt, melyek lakói nemcsak, a járási hivatalokhoz bejárva emelték a város forgalmát, hanem miután a járásban egyedül Kőszegen volt fejlettebb kereskedelmi és ipari élet, innen fedezték szükségleteiket is. Különösen igaz volt ez a várostól északra, északnyugatra fekvő, elcsatolt településekre, mert a várostól délre fekvők gazdaságilag már korábban is Szombathely felé vonzódtak.

Kőszeg szoros gazdasági kapcsolatban állt a szomszédos Sopron megye településeivel is, ráadásul ezen községek nemcsak népességük, de általános gazdasági és kulturális viszonyaik tekintetében is a legértékesebbek közé tartoztak.

Kőszeg így kb. 85 településnek képezte gazdasági-kulturális centrumát, melyek a vasúti vonalak hiánya vagy éppen a meglévő vasúti vonalak fekvése miatt kapcsolódtak a városhoz. Ez a gazdasági kapcsolat azért is volt kiemelten fontos a város életében, mert Kőszegen országos jelentőségű gyár, nagyipari vagy nagykereskedelmi üzem nem volt. A helyi kereskedelem és a kisipar így csak arra szorítkozott, hogy a városi lakosság igényeinek kielégítése mellett a környező falvak szükségleteit is kielégítse.

   MNL VaML KFL

Nyugat-Magyarország elcsatolásával Kőszeg a vele szerves gazdasági-kulturális egységet alkotó 85 településből elveszített 68-at, köztük az összes nagyobb, gazdaságilag és kulturálisan fejlettebb, nagyobb igényekkel bíró, előnyös gazdasági helyzeténél fogva vásárlóképesebb helyiséget, ráadásul a megmaradt 17 falu jelentős része gazdaságilag inkább Szombathely felé tendált. Így az országhatárral kétoldalról körülvett város elveszítette vonzáskörzetének legnagyobb és legfontosabb részét, megszűnt Kőszeg olcsó mezőgazdasági termékekkel való ellátásának lehetősége, a helyi iparosok és kereskedők elvesztették vásárlóik döntő hányadát, de a város életében oly fontos vásárok elnéptelenedése a vendéglők forgalmát is erősen lecsökkentette. Ehhez adódott még, hogy Kőszeg közigazgatási szerepe is jóval jelentéktelenebbé vált.

A város vezetése a kiutat az oktatási- és idegenforgalmi központtá válásban látta. Amellett, hogy törekedtek a kőszegi járás kibővítésére, a város gazdasága és bevételének növelése érdekében próbálkoztak többek között szén- és vasérckutatással, engedélyezték a városi erdőkben a gyógynövénygyűjtést, kibővítették a téglagyári üzemet, méhésztelepet állítottak fel vagy éppen városi kezelésbe vették a szeszfőzdét.

Az erőfeszítések eredményeként lassan megindult a város fejlődése, a 30-as évekre megállt az elvándorlás s újra nőni kezdett a lakosság száma. A trianoni békediktátum által rákényszerített gazdasági átrendeződés nehézségeit ugyan leküzdötte Kőszeg, de e fejlődést hátráltató jeleit ma is magán viseli a város.

 

Köszönjük a Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára Kőszegi Fiókletvéltár és Söptei Imre segítségét!

Folytatjuk!